TÁMOP 3.3.8

Hogyan kommunikáljunk nehezen elérhető családokkal?

(Továbbképzés, 2014. május 15-16-17.)

A továbbképzés célja olyan módszerek, kommunikációs stratégiák megismertetése és elsajátíttatása a résztvevőkkel, melyek segítik őket a nehezen megközelíthető szülőkkel, családokkal való kapcsolatfelvételben, a diák érdekében való együttműködésben. A képzésben részt vevők képessé váltak arra, hogy felismerjék a szülők segítségkérésének jelzéseit, érzékennyé váltak a szülők nehézségeire. Az is cél volt, hogy felismerjék a szülők ellenállása mögötti félelmeket, és megtanulják, hogy oldhatják ezeket támogató szemlélet illetve ebbe ágyazott kommunikációs technikák segítségével. Az empátiás készség fejlesztése mellett felismerték a résztvevők az értő figyelem erejét, elsajátították a mögöttes igények és szükségletek feltérképezésének technikáját. A résztvevők képessé váltak a szülőkkel való konfliktusok esetén asszertív megközelítési módok alkalmazására, illetve a saját ideális szülőképüktől eltérő szülői viselkedés elfogadására, miközben fejlődött saját önreflexiós készségük.

Magatartás kezelésének lehetőségei iskolai keretek között

(Továbbképzés, 2014. május 8-9-10.)

A továbbképzés célja az volt, hogy a résztvevőket felkészítsék a magatartászavaros diákokkal való kommunikációra és munkára. Pedagógusaink a képzés során megtanultak nehéz kommunikációs helyzeteket pozitívan átfordítani, a diákokkal együtt konstruktív megoldásokig eljutni, érzékenyedtek a konfliktusok megelőzése szempontjából fontos metakommunikációs jelzések értelmezésre. Ennek eredményeképpen rálátnak saját kommunikációs mintázataikra, látják kommunikációs gátjaikat, majd nyitottá válnak az új eszközök és módszerek befogadására. Ezáltal fejlődik a résztvevők önreflexiós készsége, aminek segítségével képessé válnak problémás helyzetekben is meglátni saját lehetőségeiket és megélni saját eredményességüket. Meglátják az összefüggést a kapcsolatuk minősége és a problémára adekvát reagálási mód

Szülőcsoportokkal való együttműködés

2013. november és 2014. január között a következő településeken élő diákjaink szülei számára tartottunk szülőcsoportot: Értény, Koppányszántó Nagykónyi, Ozora és Tamási. A szülők számára tartott foglalkozás célja az volt, hogy a szülők ismerkedjenek meg az egyéni fejlesztési terv céljával és használatával, visszajelzést kérhessünk a tanármentorokkal kapcsolatos munka tapasztalatairól, és elköteleződésüket növelhessük a közös munka iránt. Jó volt megélni, hogy sok szülő elégedettséget fogalmazott meg a mentorral való kapcsolatában, illetve azért is hasznos volt találkoznunk velük, mert meg tudtuk beszélni, hogy a jövőben mit változtassunk, miben legyünk hatékonyabbak a közös munka során.

Workshop – horizontális tanulás-együttműködés – Mentorpárok programelem

A gimis-vályis diákpárok hatékony együttműködésének érdekében pedagógusainknak (és más tagintézményekben tanító kollégáinknak) workshopot tartottunk, melyen az elmúlt időszak tapasztalatait beszéltük meg. A találkozó célja, hogy az esetleges problémákra közös megoldások szülessenek, illetve, hogy meghallgathassuk azon a kollégák javaslatait, akiknél nagyon gördülékenyen megy az együttműködés, és a diákok hatékonyan dolgoznak együtt.

A TÁMOP 3.3.8-as pályázat keretein belül valósította meg pályaválasztási tevékenységét a Szent László TISZK Vályi Péter Szakképző Iskolai Tagintézmény a környékbeli általános iskolákban

 A térségi iskolák végzős évfolyamait kerestük fel vályis diákkísérőimmel osztályfőnöki órák és egyéb szervezett keretek között Tamásiban, Iregszemcsén, Gyulajon és Nagykónyiban – mondta Szécsi Beáta, a Vályi Péter Szakképző Iskola tanára, a programelem szervezője. – Felismertük, hogy az iskolák és a diákok közötti kontaktusnak nagyon fontos szerepe van a későbbi szakmaválasztás szempontjából

Bár a mai világban rengeteg olyan lehetőség adott, ahol a családok tájékozódni tudnak az egyes középiskolák képzési ajánlatairól, ám a környező hátrányos szociokulturális hátterű általános iskolák tanulói sokszor csak a személyes találkozások (például volt iskolai tanulok) vagy osztályfőnökeik által jutnak információkhoz, hiszen sokuknak nincsen otthon internet, vagy számítógép sem. Az is kiemelkedő jelentőséggel bírt a programelem megvalósítása során, hogy személyesen találkozhattunk a diákokkal: nagyon jó volt azt megtapasztalni, hogy a kortársaik beszámolói után záporoztak a kérdések, és számos témát sikerült átbeszélnünk, amely világossá tette a továbbtanulás előtt álló diákok számára, hogy vajon jó úton járnak-e. Jó volt látni azt, hogy az általános iskolák tanárai, diákjai szívesen fogadtak bennünket, érdeklődők voltak, hiszen a mai, állandóan változó, bizonytalan világunkban fel kell ismernünk, hogy ha többet mutatunk meg gyermekeinknek a világ lehetőségeiből, akkor talán jobban döntenek és a későbbi „valós életben” jobban helyt tudnak állni. A családok számára, mint kiderült, nagyon fontos, hogy gyermekük a közelben tanulhasson, és a Vályiban a lehetőségek igen szeles körűek: szerezhetnek szakmát, érettségit, és a felnőttképzés területén is számos lehetőség adódik számukra. Bízom benne, hogy sikerült hozzájárulnunk ahhoz, hogy a diákok a számukra legideálisabb döntést hozhassak meg a továbbtanulás kapcsán.

Diákmentorok szolgálatban

Elkezdődött a gimis és a vályis tanulók együttműködése

A Vályi Péter Szakképző Iskolai Tagintézményben évek óta dolgoznak már az egyéni fejlesztési tervek rendszerével. Ennek célja a diákok iskolai lemorzsolódásának megelőzése, az iskolaátmenet segítése, a diák támogatása. Ebbe a folyamatba idén a gimnázium tanulói is részt vesznek. – Teamben készítjük el a diák fejlesztési tervét, ahol minden résztvevő vállalást tesz arra vonatkozóan, hogy mit tud beletenni az együttműködésbe azért, hogy a diák biztosan elvégezze az iskolát, vagy tehetsége kibontakoztatható legyen – mondta Bartha Éva, a projekt szakmai vezetője. – Ebbe a folyamatba léptek be hozzánk a gimis diákok. Számukra, illetve a középiskolások számára az idei évben a közoktatási törvény szerint kötelező két év alatt 50 óra közösségi szolgálatot teljesíteni. Mivel kölcsönösen jó célokat szolgált a két lehetőség összevonása, ezért megkerestük a gimnáziumot azzal a céllal, hogy bevonjuk a vályis diákok egyéni fejlesztési tervének megalkotásában és megvalósításába a gimnazista diákokat. Igen támogatóan és pozitívan fogadták ezt a kezdeményezést, így gyorsan leindulhatott a közös munka. A diákok eleinte kissé megszeppenten, de izgalommal fogadták a lehetőséget. Volt ellenállás is, amely természetes, hiszen ismeretlen közegbe lépni, társas kapcsolati készségeket fejleszteni ott, ahol ismeretlen a másik fél, nem egyszerű dolog.  -Rövid időn belül elkezdődött a diákok csapatépítése. Két alkalommal 15 vályis és 15 gimis diák vett részt, összesen 60 diák. A kísérlet izgalmasnak bizonyult, hisz tudjuk ugyan, hogy az előítéletek kezelésének kitüntetett eszköze a személyes találkoztatás, ami felül tudja írni a kognitív sémákat, mégis a szakmai team is – Bodó Zsuzsanna, Szécsi-Pécsvári Nóra, Szinák Renáta és Fegyveresi István – izgalommal várta, mennyire sikerülni ez. A csapatépítés elején bizalomépítő, jégtörő gyakorlatokkal kezdtünk, míg nem elérkezettnek láttuk az időt a párválasztásra. Bennünket is meglepett, hogy szinte zökkenőmentesnek volt mondható. A diákpárok megalakultak, majd elkészítették heti lebontásban az együttműködésük tartalmát, helyét, idejét. A csapatépítés egy fázisában beléptek azok a tanármentorok, akik a Vályiban kísérni és támogatni fogják a fiatalok munkáját, kezelni fogják a helyzeteiket, ötleteket adnak a további együttműködési tartalmak kialakítására. A párok közös munkájuk tervezésekor sokszínű lehetőségeket emeltek be a fejlesztési tervbe. Mindjárt alakultak közös csoportok kirándulásra, volt, aki tanulást választott, voltak, akik közös gitározással indítottak, és akadtak olyanok is, akik közös sporttevékenység megszervezésével kezdték a további ismerkedést. – A csapatépítés záró körében bennünket is meglepő visszajelzések érkeztek. Oldódtak a feszültségek, a diákok megnyugodtak, kellemesen csalódtak egymás iskoláinak megítélésben, görcsök oldódtak fel abban, hogyan ítélik meg egymást, és biztonságot jelent számukra az is, hogy a tanármentorok szükség esetén elérhetőek lesznek. Hosszú út áll még előttünk, de a biztató kezdet után ígéretesnek tűnik a folytatás.

TÁMOP 3.3.8. B-12-0015 pályázat

A hhh státuszú fiatalok lemorzsolódásának csökkentése, munkaerő piaci esélyeik növelése a pedagógiai módszertani kultúra és befogadó szemlélet növelésével, szülőkkel, intézményi partnerekkel való hatékony együttműködést támogató speciális hátránykezelő szolgáltatások biztosításával

Iskolánk pályázati úton anyagi támogatást nyert a fenti című projekt megvalósítására. A projekt programjainak segítségével kívánjuk csökkenteni a halmozottan hátrányos helyzetű diákok lemorzsolódását és biztosabbá tenni a szakmaszerzésüket.

A diákoknak már a lemorzsolódás első fázisában iskolaátmenet segítő szolgáltatásokat terveztünk: diákok „felkutatása”, kalandtábor iskolakezdés előtt, kortársmentorokkal való csapatépítés, egyéni fejlesztési terveikre felkészítés, kreatív tevékenységek. A pedagógusoknak képzéseket szervezünk a team munka, a befogadó attitűd fejlesztésére, a tartós tehetetlenség, magatartászavar jellemzőinek kezelésére. Intézményközi kommunikációt erősítő képzéssel újszerű módszereket dolgozunk ki a hiányzók gyors elérésére, munkaterv készül az évkezdéskor meg nem jelentek „toborzására.” A szülőkkel való aktív kapcsolat kiépítésére speciális szolgáltatásokat tervezünk: kistelepülések által is elérhető, 3 mikro térségi központban szülői szakmai rendezvényt szervezünk az iskolához való pozitív viszonyulás formálására.

Hosszú távú cél: az iskola elvégzésével a diákok szakmához juttatása, munkaerő piaci esélyeik növelése. Közvetlen cél: a lemorzsolódás csökkentése, általános iskolából a középiskolába való átmenet nehézségeinek mérséklése, speciális kiscsoportos, illetve egyénre szabott módszereket, az egyéni fejlesztési tervekkel való munkát intézményesített keretekben folyamatosan biztosítani, az abban részt vevők körét bővíteni és felkészíteni. További cél a pedagógusok és a szülők közötti együttműködés tudatos, programszerű fejlesztése, a kommunikációs és információs csatornák szülői ház és iskola közötti bővítése. Ezt támogatja a pedagógiai módszertani kultúra fejlesztése, amely képessé teszi a pedagógusokat a társadalmi hátrányokkal küzdő és mélyszegénységben élő csoportokkal való, támogató munkára, ezáltal is csökkentve a társadalmi feszültségeket és a lemorzsolódást. A partnerszervezetekkel való együttműködés hatékonyságának fokozásával megtörténhet az iskolába beiratkozó, de ott meg sem jelent diákok iskolarendszerbe kanalizálása. Hosszú távon a projekt által kínált szolgáltatások biztosításával a tanulók olyan ismeretek és készségek birtokába jutnak, melyek révén integrációjuk sikeresebb lesz a középiskolában, majd a munkaerőpiacon is. Ugyanakkor a szülők és pedagógusok támogató és együttműködő készsége fejlődik, eredményesen hozzájárulva a lemorzsolódás elleni munkához.